hegyibeszed

ÖNÉLET KARCOLAT és ÖNÉLETRAJZ

Használati utasítás!

Gondolkodom, mint Mici a Mackó. Mi lenne, ha én kapnám a kezembe az önéletrajzom, kiderülne-e belőle, ki is vagyok valójában? Arra a megállapításra jutottam: NEM. Úgy döntöttem, inkább elmesélem, talán könnyebben megy az ismerkedés. 

Önélet-karcolat? 

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek [elkülönítettelek egy bizonyos célra]” (Jeremiás 1:5). 

Kezdetben:

1962. december 15-én láttam meg a napvilágot, pontosabban a kórház rideg fényeit Budapesten. Brrr, és milyen hideg volt odakint! Az érkezés nem volt zökkenőmentes. Az agyamban némi túlnyomás keletkezett születéskor – már akkor túl sok ész szorult belém –, és ezt az egyik ér nem igazán kultiválta – elpattant, mint egy húr. Édesanyámat 6 hétig nem láttam. Ő pedig engem csak üvegfalon keresztül. Minden kezdet nehéz, amint a mellékelt ábra is mutatja, túléltem.

Letudtam az óvodát, ahol anyukám volt az óvó nénim, majd az általános iskolát, ahol lehettem kisdobos és úttörő – igaz, senki nem tudta, mire jó ez az egész, de jól elvoltunk. Mint a Robinson őrs jeles és oszlopos tagja, 8 évig építettem a „cocializmustot”.

Kék nejlon iskolaköpenyben és piros nyakkendőben virítottam nap, mint nap – micsoda elegancia, kérem –, majd a középiskolában a kék nejlont fehér vászonra cseréltem. Úgy néztem ki, mint egy doktor bácsi, csak a sztetoszkópom hiányzott, helyette adtak reszelőt, forrasztópákát, meg sűrített levegőt csavarhúzóval. 4 év alatt sikerült elvergődnöm az érettségiig – közben bőszen fogyasztottuk a „cocializmustot”. A végén tanulmányaim elismeréseként bevésték a személyimbe: 601 elektrotechnikai Mű Szer Ész? Miért pont 601-es, nem vagyok én Trabant-szerelő! Báááááár lehet, hogy jobban jártam volna, ha elmegyek egy Trabant-szervizbe megmutatni a személyimet – nekem erről papírom van, kérem?

Egy évre rá  „állam bácsitól” megkaptam a narancsot. Ja? Bocs, a parancsot, behívót, olyan katonait. No, vonuljon be, itt lesz Kató – Naaa. Másfél évig szolgáltam és védtem „operett” katonaként hazámat, ceruzával, vonalzóval, számológéppel és egy Rotring készlettel. Katonai pályafutásomat Cegléden, pontosabban Kegléden kezdtem, mert ott ígyen mondják. Stokizással, sakkozással és állandó meneteléssel ütöttük agyon az időt, de az csak nem akart meghalni, állandóan feltámadt. Azért akadt kivétel is az idő semlegesítésére. Kibontakoztathattam fény-le-képezési adottságaimat, mivel nekem jutott az a tiszteletteljes feladat, hogy a szakasz összes katonájának igazolványképét készítsem el, mert a személyinket galádul elvették bevonuláskor, és így gondoskodnunk kellett valami iratról. Ennyi börtöntöltelék arcot még a világ nem látott ...

3 hónap után, egy tévedés áldozataként – összekevertek valakivel, gondolták, egy Kádár csak jobb, ha a minisztériumban dolgozik – felkerültem Pestre, pontosabban Budára, ahol egy 150 cm magas Hangya – bocsi, Had Nagy Elv Társ – volt az Elöljáróm, csak ezt senki nem vette észre. Még jó, hogy csak ritkán botlottam belé, mert otthon aludtam. Onnan jártam be dolgozni a HM-be, ezért hívtak operett katonának. Azért néha elhúzták a nótámat. Na, ennyit a vidám Barackévekről. 

A család:

Hamar rájöttem, „nem jó az embernek egyedül”. 24 évet vártam, mire abból a pár milliárd nőnemű egyedből a Mindenható szerzett nekem egy segítőtársat, pont hozzám illőt. Így elvettem életem egyetlen barátnőjét, és máig egyetlen feleségemet, Krisztit. Szült nekem 5 gyermeket, 3 lányt és 2 fiút. Ma ebből 3 pimaszkamasz, első leányegyedünket az ősszel férjhez adtuk, majd exportáltuk az ifjú párt Wales-be, hagy hasson rájuk az angolszász kultúra vagy ők hassanak rá, no, majd kiderül. Elsőszülött fiunknak pedig éppen beszerzés alatt van egy segítőtárs, de ezzel a Mindenható foglalkozik, addig is királyi fennhatóságát gyakorolja rendszergazdaként. Ő a cég teljhatalmú „ura”. Manapság egyre többet gondolok nosztalgiával arra, amikor ezt a 3 pimaszkamaszt csak etetni meg pelenkázni kellett, mennyivel egyszerűbb volt! Okos felnőttebbek persze mindig megkérdezték, miután meglátták az 5 csöppséget: mikor jön a következő? 

Szakmai Pályám Futása:

A műszaki pályával anyai nagyapám fertőzött meg, aki mozigépész volt és amatőr filmes. „Első Műszaki zsenialitásom” 2 éves koromban mutatkozott meg, amikor is szétszedtem nagyapám kristálydetektoros rádióját (ezt most nem magyarázom el neked, keresd a neten) darabokra. Midőn felfedezte tevékenységem széthullott darabjait, feldúlva közölte velem: „Ha szétszedted, rakd is össze”. Persze egy percig se gondolta komolyan a dolgot, nem úgy én! Összeraktam és azonnal működött. Na, erre senki sem számított.

Következő, fényképpel is dokumentált mozzanata életemnek az volt, amikor 5 évesen egy székre állva egyedül fűztem be a vetítőgépet a Hunyadi moziban Kispesten. Ezen típusú gépek egyik darabja máig megtekinthető a Corvin mozi emeletén. Még ma is be tudom fűzni, nagyapó jó tanítványaként.

Gyermekéveim egy részét „teljes sötétségben” töltöttem, csak időnkén szakította meg némi piros vagy zöld fény derengése. Ilyenkor a spájzban vagy a sufniban fényképet nagyítottunk, 35 mm-es és 16 mm-es filmet hívtunk elő, kontaktoltunk.

Ötödikes voltam, amikor egy Smena 8m nevezetű „szerkezet”, amolyan fényképezőgép féleség került a kezembe. Első saját kidolgozású képeim a „Mikulás eljövetele az alsó tagozatban” címmel az iskola faliújságján, majd a papírkosárban végezték. Innen már töretlen volt a pályám felfelé … a lejtőn.

Ifjonci éveim alatt sok ezernyi diát készítettem, majd ezeket diaporáma-készítésre használtam fel, csak hogy kibontakoztathassam művészi ambícióim. (Diaporáma: vetített képes diavetítés kettő vagy több géppel, átúszással – ezt manapság a számítógépen a POWERPOINT nevű program már helyettesíti.) Irodalmi műsoraimmal – Gondolatok a szeretetről és Mi Atyánk címmel, amit neves művészek közreműködésével, stikában, a Magyar Rádióban készítettem, Sinkovits Imre, Mensáros László, Bánffy György, Császár Angela, Venczel Vera segítségével – bejártam az országot.

Apropó,  Magyar Királyi Rádió. 1981-ben, érettségi után nem sokkal – és némi hátszéllel mögöttem (édesanyám óvodásának apukája dolgozott ott), mert már akkor is csak azzal lehetett oda bejutni és ez ma sem változott – a MR hőn áhított hang technikusi beosztásába kerülhettem. Mindent csináltam, amit akkor ott a szakmában el lehetett követni. Élő adást kevertem – Reggeli csúcs, Péntektől péntekig, Krónika, stb. –, hangjátékot készítettem, irodalmi verses lemezt rendeztem, rádióreklámokat vettem fel. Sőt több nívódíjas műsorban is segédkezhettem.  

A Hang Technikája:

A hangtechnikával kapcsolatos szerelmem nem ekkor kezdődött. 1978-ban egy osztálytársam nem ért rá „roadolni” (pakolni, összerakni a cuccot) menni egy Óceán nevű zenekarhoz, hanem engem küldött el a legendás Metró klubba, ahol még a szünetben diszkóznom is kellett. Innentől a hétvégéim a hakniról szóltak. Old Boys, Cserháti Zsuzsa, Arató diszkó, Hungária, Deák Bill Gyula, Edda művek, Piramis, Demjén Rózsi, Kft stb. Bejártam az országot. Hol hangosítottam, hol világítottam, hol csak pakoltam, de olyan is volt, hogy csak élveztem a koncertet.  Rádió jött, hakni ment.

1989-ig a technikai helyiségben csaptam agyon az időt, majd májusban elindult a Calypso Rádió. Egy merész ötlettől vezérelve besétáltam a szerdai műsorvezetőhöz, a megboldogult Déry Jánoshoz, hogy lenne itt egy zenei különlegesség. Keresztény könnyűzenei lemezek, mi lenne, ha beszélgetnénk róla és leforgatnánk belőle néhányat. Ő azonnal leültetett, leforgattunk egynéhány dalt, és elmélkedtünk a dalok mondanivalójáról. A következő héten folytattuk és ezután minden szerdán, kb. egy hónapon át. Majd az egyik adás után Déry közölte, megy ez a műsor nélküle is, csináljam egyedül. - Húúúúúúúú – mondtam. Ok – próbáljuk meg.

A következő  héten, amikor megjelentem, ő felállt és kiment, intett – a mikrofon az enyém. 4 dal és közte némi evangéliumi üzenet, ez volt a megállapodás B. Tóth Lacival, a Calypso rádió akkori igazgatójával. Ezután 12 évig csináltam, mígnem Kondor Katalin, a Királyi Rádió akkori elnöke, egy laza kézmozdulattal, gazdasági okokra hivatkozva, kikapcsolta a Calypso Rádiót és a magyar rádiózás ezen fejezete véget ért. Egy időre nekem is. Elvonási tünetek, rémálmok következtek egészen 2004 nyaráig, amikor is egy régi rádiós kollégámmal futottam össze, aki meghívott egy kis zenés beszélgetésre a Másik Rádióba, Gödöllőre. A szót tettek követték.

2007 tavaszáig voltam műsorvezető-szerkesztő szerdánként este 21-től 24-ig az Égi jelek című műsorban, a Másik Rádióban, ami zenés beszélgetésből, riportokból, tudósításokból és keresztény könnyűzenéből tevődött össze. Eleinte csak 23-tól 24-ig vezettem zenés összeállítást, majd lassan, de biztosan felvettem a ritmust és fokozatosan átvettem a műsor szerkesztését és vezetését. Miután kollégámnak más elfoglaltsága akadt, így kb. 2006-tól egyedül csináltam tovább a műsort egészen 2007 tavaszáig, amikor is eladták a rádiót és rám tovább nem tartottak igényt.

Mára már nem gyötörnek rémálmok, hogy mindenki magára hagy a stúdióban és egyedül kell mindennel megbirkóznom és nem jön vissza senki az adásom után. Ezért volt ennek némi alapja is. A stúdióban volt technikus kollégáim tudták, hogy értek mindehhez, és amikor megjelentem szerda délelőttönként, hogy 30 percre „átvegyem a hatalmat” az éter hullámai felett, mindenki kiment a stúdióból, technikus, műsvez, zenei forgató, telefonos. Egyedül maradtam hát azzal a néhány 100 000 hallgatóval. Én voltam a tízóraiztató.

2009 szeptemberéig csak az adásszünet jutott nekem. De az élet nem áll meg és a Mindenható útjai kifürkészhetetlenek. Egyik barátom, akit sikerült megfertőznöm a rádiózás adta adrenalin termeléssel még a Másik Rádióban, egy önálló műsort kapott a Civil Rádióban, „Gospel Café” címmel. Meghívott, néha ugorjak be egy-egy műsor erejéig „szent szerdánként” este egy órányi műsort vezetni. Vetésforgó révén ezt most igyekszem havonta meg is tenni, csak hogy meglévő „adrenalin függőségemen” enyhíteni tudjak.

Rádiós  életem jelenleg ebben merül ki. DE nem adom fel, míg egy darabban látsz – énekelte az LGT és a Rapülők. 

Szövegérthetőség-javítórendszerek telepítése:

DE ezzel hangtechnikai törekvéseim még nem értek véget. 2007-ben végre kipróbálhattam mindazt, amit eddig tanultam a templomok hangosításáról. Egyik napról a másikra tönkrement a hangosítás a Váci piarista templomban. Sajnos ezek a rendszerek nem szokták bejelenteni vagy sms-t küldeni, meddig bírják. Véletlenek pedig nincsenek – mint tudjuk –, éppen aznap jártam ott, és megkérdezték tőlem, nem tudnék-e segíteni, hisz nekik ezt a hangosítást naponta többször is használniuk kell. Másnap már újra szólt az üzenet az ódon falak között. Ezen felbuzdulva megállapodtunk egy teljesen új rendszer kiépítésében, mert nem túl okos dolog Trabantra 205/17 felniket szerelni. Mert csak a keverőt és az erősítőt kellett kicserélni. Egy hónap elteltével saját építésű és fejlesztésű hangfalakkal elkészült a rendszer. Remélem, már csak a dédunokáim fogják továbbfejleszteni. A kihívások mindig is vonzottak. Alig hogy elkészült ez a projekt, egy református templom is bejelentette igényét némi szövegérthetőség-javítórendszer telepítésére. Telepítettem. Azóta nem megy el a hangja a lelkésznek menet közben az ordítástól, de ha mégis ordítana néha – mert azért szokott –, arra is találtam megoldást. 

A fény leképezésének tudománya:

Amíg a feleségem el nem csavarta teljesen a fejem, sokat fény-le-képeztem diára. Ahogy teltek az évek és jöttek a gyerekek, pénztárcám tartalma a családi mosolyalbumra degradálódott le teljesen. Így készültek el a családi fényképalbumok, amiket mára a srácok ronggyá nézegettek.

Az évek teltek, a családi mosolyalbumok egyenes arányban szaporodtak gyermekeim jövetelével. Végül a pimaszkamaszkorba kerültek, és egyre kevésbé hagyták magukat lefényképezni. Ez idő tájt a digitális korszak is beköszöntött. Szerencsére vagy talán pechemre? De jó, végre nem kell filmre és papírra költeni, egyszer kell csak a gépet megvenni és lehet vég nélkül kattintgatni. Igen ám, de 2004-ben egy filmes gép minőségét megközelítő digitális tükörreflexes masina elérhetetlen volt számomra, még ha egy pár évig nem is kellene újabbról gondoskodni. Maradt a katalógus-, ill. internetböngészés és „a kezem bilibe lógatása”.

Álom, álom, édes álom. Hmmm, majd ha nagy leszek, de már sajna nem növök, inkább töpörödök.

DE egyszer csak Valaki kitalálta gondolataimat, talán egy „Gondolatolvasó Lény”?

2004-ben, Tomi fiam egy internetes lapnak írt teszteket, mindenféle kütyükről, tengeri herkentyűkről. Mígnem egy november végi, hűvös sötét estén beállított egy Olympus E-1 fényképezőgéppel, azzal az átlátszó indokkal: Apa ehhez úgyis te értesz, itt van, teszteld le, van rá egy hónapod. Mikor kibontottam a dobozt és megfogtam a gépet, egyszerre vert ki a víz és rázott a hideg hideg. Most mi lesz? Amiről álmodtam, azt most a kezemben tartom, DE csak 1 hónapig. Húúú, mi lesz utána, ha vissza kell adnom? Elvonási tünetek? Rémálmok?

Szerencsére ez a „Gondolatolvasó Lény” már ezt is tudta. Az egész világon kivételesen nálunk, Magyarországon volt a legolcsóbb ez a konstrukció, DE csak dec. 31-ig. Most mi lesz? Csak a fele van meg a „lééének”, amibe kerül. A „Gondolatolvasó” erre is gondolt, hisz félmunkát Ő sem végez. December 31-én átvettem a gépet és elindult életem egyik legnagyobb kalandja. Jut eszembe: digitális fény-le-képzéseim töredékes eredményei itt megtalálhatóak: www.indafoto.hu/yoshi ill.www.indafoto.hu/yoshiphoto  

Papírra nyomó és karcolgató kisiparos:

Í rom. Szer kesztem, nyom tatom. Mert itt nem ér véget az élet M.

A nyomdatechnika egyszer csak becsatlakozott életem folyójába, mint egy kis patak, nem is egy patak, hanem sok patak formájában. Az első valamikor úgy 1988 táján. De nem tehetek róla, véletlen volt. Vagy mégse?   

Szeretem a kihívásokat, a lehetetlen helyzeteket, azt mondják, olyan felfedező típus vagyok. Ezek vonzanak, spannolnak, mindegy, csak adrenalinnal járjon. A legtöbb ember a váratlan helyzetekben lefagy, mint a Windows 98, én meg ekkor ébredek fel és ilyenkor a nyugalom fellege vesz körül. „A lehetetlentazonnal megoldom, a csodákra előjegyzést veszek fel.” – szoktam volt mondani.

Nu, de ugorjunk vissza a kezdetekhez, első találkozásomat a nyomdatechnikával!

Kezembe nyomtak egy rakás nyomdafilmet, ami külföldről jött, azzal a problémával, hogy ezeket eddig semelyik nyomda nem vállalta, ilyen méretben nem tudnak nyomtatni, hátha neked több szerencséd lesz. Megoldottam egypár nap alatt. Kinyomtattam, pedig akkor még nem volt egyszerű. Most csak leülsz a NYET elé, egy-két telefon, azt kész.

Azóta sok könyv és kiadvány ment keresztül a két praclimon és a CorelDRAW 3-tól eljutottam a 14-ig. Még mindig tudom, hol van az ország legjobb, legolcsóbb, leggyorsabb nyomdája. Este leadom, reggel vihetem. 

Mozgógépleképezőgépkezelő:

Első  kameraélményem szintén nagyapához köthető. Egy 16 mm-es rugós, felhúzhatós Agfa gyártmányú készülék volt – a mai napig megvan. Olyan 4-5 éves lehettem. 1987-ben – már komolyan nem emlékszem, hogyan – a kezembe került egy VHS kamera – talán azért, mert én már láttam ilyet, sőt használtam is, és nálam is maradt úgy 3 évig. Aztán visszakerült a tulaj talajára. Sok, ma már dokumentum jellegű felvétel született ezen idő alatt. Végigkísérhettem Joni Eareckson Tadát első magyarországi útján, ott lehettem a Ráday Kollégium és a Református teológia megnyitóján, esküvőkön forgattam. Aztán kb. 11 évnyi víz folyt le az életem folyóján videó mentesen, egészen 2002-ig, amikor is 5 évig le se tettem a kezemből a kamerát ..., na, jó letettem... – az állványra, mert igen fárasztó dolog ám napi 8 órát tartani egy ilyen 5 kg-os gépet. Ezen idő alatt vágtam, szabtam, utószinkronizáltam a felvett anyagokat. Szignálokat, rövidfilmeket készítettem 2007 júniusáig, ekkor egy hirtelen, de megtervezett filmszakadás következtében standbyba kapcsoltam életem filmjének ezen fejezetét. Vagy úgy is fogalmazhatnék, mozgógépleképezőgépkezelő pályafutásom néhány fejezete fejezett le. Azóta időnként azért beugrok segíteni a barátomnak esküvőt vagy szalagavatót filmezni. 

Market Ingem:

Market Inget először a 90-es évek elején vettem fel. American Business Schoolnak hívták és egy Amerikából hazatévedt figura osztotta az ingeket tanfolyammintával, sok USA-sziruppal leöntve. Azóta is ragadok tőle. Azóta megtanultam, hogy MLM (Multi Level Marketing vagy inkább LEVER) inget ne vegyek fel, nem áll jól nekem, sőt kimondottan előnytelen a „mackós” alkatomnak. Az évek alatt időnkét azért rám erőltették az MLM mintás inget. De csak összepiszkoltam magam benne. Azért a koszon kívül egy nagyon fontos dolog ragadt rám: a TAPASZ-talat. Néha többet ér, mint a siker. 

Bölcsesség:

Ami nem pusztít el, az megerősít – mondá egy bölcs hős. Marad a küzdés és a „nem adom fel”. Mert a Mindenható nagy tetteivel járok és csak az Ő igazságára emlékezem – mondá Ablonczy Dani bácsi pólyás mivoltom felett, és hogy el ne felejtsem ezt a velős mondanivalót, ifjonci koromra való tekintettel egy szép templomi ünnepség keretében, újra eszembe véste. Valamit nagyon tudhatott az Öreg, mivel jó kapcsolatban volt Temploma Szent Lakójával, a Mindenható Helyi Képviselőjével, mert mint egy pecsét a homlokomon kis ér kísér végig életem bozontos hősösvényén.  

Ki vagyok? Igen, néha nagyon kivagyok. 2 és fél éve munka nélkül nem könnyű a helyzetünk. Tartalékaink elfogytak, terheink megnőttek. Szeretném minél hamarabb megtalálni, munka helyemet.   

Remélem ez a kis karcolat segített abban, hogy jobban megismerjenek, közelebb kerülhetek ahhoz a munkához, amire vágyom, ahol a talentumaimmal hozzájárulhatok mások sikeréhez és én is jól érezhetem magam. 

Most itt tartok, és várom a Mindenható következő nagy tettét, hogy aztán ismét megemlékezhessem RÓLA. 

Kádár József

Email: hegyibeszed@gmail.com

06 30 555 35 61

Göd, 2010. január 13án

ÖNÉLETRAJZ EREDETI STILUSBAN

Személyi adatok:

Név:    Kádár József

Születési idő:   1962.12.15

Születési hely:  Budapest

Anyja neve:   Gönczy Nagy Zsuzsanna

Állampolgársága:  magyar

Családi állapota:  házas, 5 gyermek édesapja, 3 lány és 2 fiú

Cím:    2132 Göd, Széchenyi u. 106/a

Mobil:    06 30 555 3561

Otthoni telefon:  06 27 33 77 34

Email:    kadarock@vnet.hu

Hobby, szabadidő:  fotózás, zenélés, biciklizés, utazás 
 

Végzettség:

Középfokú  végzettség:

Érettségi Latinca Sándor Gép és Villamosipari szakközépiskola (1981)

Tanfolyamok:

1988  Octopus hangtechnikai szakiskola – hangmesteri vizsga

1994  American Business school – marketing tanfolyam 
 

Ismeretek:

Nyelvismeret:

Magyar (anyanyelv)

Angol – alapfok, műszaki alapismeretek 

Általános számítógépes ismeret:

Adobe Premiere, Adobe Audition, Edius, Swish Max - hang és video technikai szoftverek Microsoft Word, Excel (alapszinten), Outlook, Internet explorer, Windows intéző, elekronikus levelezés, Corel Draw, Photoshop  

Vezetői engedély: „B” (1985)

Eddigi munkaköreim és tapasztalataim:

• Nagyfokú önállóság és kreativitás
• Rugalmas munkabeosztás és végzés, kapcsolattartás ügyfelekkel, cégekkel
• Rendezvények szervezése: koncertek, fesztiválok, konferenciák
• Reklám marketing ismeretek
• Nyomdai munkák koordinálása, szervezése,
• Kiadványszerkesztés, könyvkiadás, grafikai szerkesztés
• Fényképezés
• Hangfelvétel készítés és hangosítás
• Rádiós műsorvezetés, adás lebonyolítás
• Videó felvétel készítés, szerkesztés, editálás