hegyibeszed

ÖNÉLET KARCOLAT és ÖNÉLETRAJZ

Használati utasítás!

Gondolkodom, mint Mici a Mackó. Mi lenne, ha én kapnám a kezembe az önéletrajzom, kiderülne-e belőle, ki is vagyok valójában? Arra a megállapításra jutottam: NEM. Úgy döntöttem, inkább elmesélem, talán könnyebben megy az ismerkedés. 

Önélet-karcolat? 

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek [elkülönítettelek egy bizonyos célra]” (Jeremiás 1:5). 

Kezdetben:

1962. december 15-én láttam meg a napvilágot, pontosabban a kórház rideg fényeit Budapesten. Brrr, és milyen hideg volt odakint! Az érkezés nem volt zökkenőmentes. Az agyamban némi túlnyomás keletkezett születéskor – már akkor túl sok ész szorult belém –, és ezt az egyik ér nem igazán kultiválta – elpattant, mint egy húr. Édesanyámat 6 hétig nem láttam. Ő pedig engem csak üvegfalon keresztül. Minden kezdet nehéz, amint a mellékelt ábra is mutatja, túléltem.

Letudtam az óvodát, ahol anyukám volt az óvó nénim, majd az általános iskolát, ahol lehettem kisdobos és úttörő – igaz, senki nem tudta, mire jó ez az egész, de jól elvoltunk. Mint a Robinson őrs jeles és oszlopos tagja, 8 évig építettem a „cocializmustot”.

Kék nejlon iskolaköpenyben és piros nyakkendőben virítottam nap, mint nap – micsoda elegancia, kérem –, majd a középiskolában a kék nejlont fehér vászonra cseréltem. Úgy néztem ki, mint egy doktor bácsi, csak a sztetoszkópom hiányzott, helyette adtak reszelőt, forrasztópákát, meg sűrített levegőt csavarhúzóval. 4 év alatt sikerült elvergődnöm az érettségiig – közben bőszen fogyasztottuk a „cocializmustot”. A végén tanulmányaim elismeréseként bevésték a személyimbe: 601 elektrotechnikai Mű Szer Ész? Miért pont 601-es, nem vagyok én Trabant-szerelő! Báááááár lehet, hogy jobban jártam volna, ha elmegyek egy Trabant-szervizbe megmutatni a személyimet – nekem erről papírom van, kérem?

Egy évre rá  „állam bácsitól” megkaptam a narancsot. Ja? Bocs, a parancsot, behívót, olyan katonait. No, vonuljon be, itt lesz Kató – Naaa. Másfél évig szolgáltam és védtem „operett” katonaként hazámat, ceruzával, vonalzóval, számológéppel és egy Rotring készlettel. Katonai pályafutásomat Cegléden, pontosabban Kegléden kezdtem, mert ott ígyen mondják. Stokizással, sakkozással és állandó meneteléssel ütöttük agyon az időt, de az csak nem akart meghalni, állandóan feltámadt. Azért akadt kivétel is az idő semlegesítésére. Kibontakoztathattam fény-le-képezési adottságaimat, mivel nekem jutott az a tiszteletteljes feladat, hogy a szakasz összes katonájának igazolványképét készítsem el, mert a személyinket galádul elvették bevonuláskor, és így gondoskodnunk kellett valami iratról. Ennyi börtöntöltelék arcot még a világ nem látott ...

3 hónap után, egy tévedés áldozataként – összekevertek valakivel, gondolták, egy Kádár csak jobb, ha a minisztériumban dolgozik – felkerültem Pestre, pontosabban Budára, ahol egy 150 cm magas Hangya – bocsi, Had Nagy Elv Társ – volt az Elöljáróm, csak ezt senki nem vette észre. Még jó, hogy csak ritkán botlottam belé, mert otthon aludtam. Onnan jártam be dolgozni a HM-be, ezért hívtak operett katonának. Azért néha elhúzták a nótámat. Na, ennyit a vidám Barackévekről. 

A család:

Hamar rájöttem, „nem jó az embernek egyedül”. 24 évet vártam, mire abból a pár milliárd nőnemű egyedből a Mindenható szerzett nekem egy segítőtársat, pont hozzám illőt. Így elvettem életem egyetlen barátnőjét, és máig egyetlen feleségemet, Krisztit. Szült nekem 5 gyermeket, 3 lányt és 2 fiút. Ma ebből 3 pimaszkamasz, első leányegyedünket az ősszel férjhez adtuk, majd exportáltuk az ifjú párt Wales-be, hagy hasson rájuk az angolszász kultúra vagy ők hassanak rá, no, majd kiderül. Elsőszülött fiunknak pedig éppen beszerzés alatt van egy segítőtárs, de ezzel a Mindenható foglalkozik, addig is királyi fennhatóságát gyakorolja rendszergazdaként. Ő a cég teljhatalmú „ura”. Manapság egyre többet gondolok nosztalgiával arra, amikor ezt a 3 pimaszkamaszt csak etetni meg pelenkázni kellett, mennyivel egyszerűbb volt! Okos felnőttebbek persze mindig megkérdezték, miután meglátták az 5 csöppséget: mikor jön a következő? 

Szakmai Pályám Futása:

A műszaki pályával anyai nagyapám fertőzött meg, aki mozigépész volt és amatőr filmes. „Első Műszaki zsenialitásom” 2 éves koromban mutatkozott meg, amikor is szétszedtem nagyapám kristálydetektoros rádióját (ezt most nem magyarázom el neked, keresd a neten) darabokra. Midőn felfedezte tevékenységem széthullott darabjait, feldúlva közölte velem: „Ha szétszedted, rakd is össze”. Persze egy percig se gondolta komolyan a dolgot, nem úgy én! Összeraktam és azonnal működött. Na, erre senki sem számított.

Következő, fényképpel is dokumentált mozzanata életemnek az volt, amikor 5 évesen egy székre állva egyedül fűztem be a vetítőgépet a Hunyadi moziban Kispesten. Ezen típusú gépek egyik darabja máig megtekinthető a Corvin mozi emeletén. Még ma is be tudom fűzni, nagyapó jó tanítványaként.

Gyermekéveim egy részét „teljes sötétségben” töltöttem, csak időnkén szakította meg némi piros vagy zöld fény derengése. Ilyenkor a spájzban vagy a sufniban fényképet nagyítottunk, 35 mm-es és 16 mm-es filmet hívtunk elő, kontaktoltunk.

Ötödikes voltam, amikor egy Smena 8m nevezetű „szerkezet”, amolyan fényképezőgép féleség került a kezembe. Első saját kidolgozású képeim a „Mikulás eljövetele az alsó tagozatban” címmel az iskola faliújságján, majd a papírkosárban végezték. Innen már töretlen volt a pályám felfelé … a lejtőn.

Ifjonci éveim alatt sok ezernyi diát készítettem, majd ezeket diaporáma-készítésre használtam fel, csak hogy kibontakoztathassam művészi ambícióim. (Diaporáma: vetített képes diavetítés kettő vagy több géppel, átúszással – ezt manapság a számítógépen a POWERPOINT nevű program már helyettesíti.) Irodalmi műsoraimmal – Gondolatok a szeretetről és Mi Atyánk címmel, amit neves művészek közreműködésével, stikában, a Magyar Rádióban készítettem, Sinkovits Imre, Mensáros László, Bánffy György, Császár Angela, Venczel Vera segítségével – bejártam az országot.

Apropó,  Magyar Királyi Rádió. 1981-ben, érettségi után nem sokkal – és némi hátszéllel mögöttem (édesanyám óvodásának apukája dolgozott ott), mert már akkor is csak azzal lehetett oda bejutni és ez ma sem változott – a MR hőn áhított hang technikusi beosztásába kerülhettem. Mindent csináltam, amit akkor ott a szakmában el lehetett követni. Élő adást kevertem – Reggeli csúcs, Péntektől péntekig, Krónika, stb. –, hangjátékot készítettem, irodalmi verses lemezt rendeztem, rádióreklámokat vettem fel. Sőt több nívódíjas műsorban is segédkezhettem.  

A Hang Technikája:

A hangtechnikával kapcsolatos szerelmem nem ekkor kezdődött. 1978-ban egy osztálytársam nem ért rá „roadolni” (pakolni, összerakni a cuccot) menni egy Óceán nevű zenekarhoz, hanem engem küldött el a legendás Metró klubba, ahol még a szünetben diszkóznom is kellett. Innentől a hétvégéim a hakniról szóltak. Old Boys, Cserháti Zsuzsa, Arató diszkó, Hungária, Deák Bill Gyula, Edda művek, Piramis, Demjén Rózsi, Kft stb. Bejártam az országot. Hol hangosítottam, hol világítottam, hol csak pakoltam, de olyan is volt, hogy csak élveztem a koncertet.  Rádió jött, hakni ment.

1989-ig a technikai helyiségben csaptam agyon az időt, majd májusban elindult a Calypso Rádió. Egy merész ötlettől vezérelve besétáltam a szerdai műsorvezetőhöz, a megboldogult Déry Jánoshoz, hogy lenne itt egy zenei különlegesség. Keresztény könnyűzenei lemezek, mi lenne, ha beszélgetnénk róla és leforgatnánk belőle néhányat. Ő azonnal leültetett, leforgattunk egynéhány dalt, és elmélkedtünk a dalok mondanivalójáról. A következő héten folytattuk és ezután minden szerdán, kb. egy hónapon át. Majd az egyik adás után Déry közölte, megy ez a műsor nélküle is, csináljam egyedül. - Húúúúúúúú – mondtam. Ok – próbáljuk meg.

A következő  héten, amikor megjelentem, ő felállt és kiment, intett – a mikrofon az enyém. 4 dal és közte némi evangéliumi üzenet, ez volt a megállapodás B. Tóth Lacival, a Calypso rádió akkori igazgatójával. Ezután 12 évig csináltam, mígnem Kondor Katalin, a Királyi Rádió akkori elnöke, egy laza kézmozdulattal, gazdasági okokra hivatkozva, kikapcsolta a Calypso Rádiót és a magyar rádiózás ezen fejezete véget ért. Egy időre nekem is. Elvonási tünetek, rémálmok következtek egészen 2004 nyaráig, amikor is egy régi rádiós kollégámmal futottam össze, aki meghívott egy kis zenés beszélgetésre a Másik Rádióba, Gödöllőre. A szót tettek követték.

2007 tavaszáig voltam műsorvezető-szerkesztő szerdánként este 21-től 24-ig az Égi jelek című műsorban, a Másik Rádióban, ami zenés beszélgetésből, riportokból, tudósításokból és keresztény könnyűzenéből tevődött össze. Eleinte csak 23-tól 24-ig vezettem zenés összeállítást, majd lassan, de biztosan felvettem a ritmust és fokozatosan átvettem a műsor szerkesztését és vezetését. Miután kollégámnak más elfoglaltsága akadt, így kb. 2006-tól egyedül csináltam tovább a műsort egészen 2007 tavaszáig, amikor is eladták a rádiót és rám tovább nem tartottak igényt.

Mára már nem gyötörnek rémálmok, hogy mindenki magára hagy a stúdióban és egyedül kell mindennel megbirkóznom és nem jön vissza senki az adásom után. Ezért volt ennek némi alapja is. A stúdióban volt technikus kollégáim tudták, hogy értek mindehhez, és amikor megjelentem szerda délelőttönként, hogy 30 percre „átvegyem a hatalmat” az éter hullámai felett, mindenki kiment a stúdióból, technikus, műsvez, zenei forgató, telefonos. Egyedül maradtam hát azzal a néhány 100 000 hallgatóval. Én voltam a tízóraiztató.

2009 szeptemberéig csak az adásszünet jutott nekem. De az élet nem áll meg és a Mindenható útjai kifürkészhetetlenek. Egyik barátom, akit sikerült megfertőznöm a rádiózás adta adrenalin termeléssel még a Másik Rádióban, egy önálló műsort kapott a Civil Rádióban, „Gospel Café” címmel. Meghívott, néha ugorjak be egy-egy műsor erejéig „szent szerdánként” este egy órányi műsort vezetni. Vetésforgó révén ezt most igyekszem havonta meg is tenni, csak hogy meglévő „adrenalin függőségemen” enyhíteni tudjak.

Rádiós  életem jelenleg ebben merül ki. DE nem adom fel, míg egy darabban látsz – énekelte az LGT és a Rapülők. 

Szövegérthetőség-javítórendszerek telepítése:

DE ezzel hangtechnikai törekvéseim még nem értek véget. 2007-ben végre kipróbálhattam mindazt, amit eddig tanultam a templomok hangosításáról. Egyik napról a másikra tönkrement a hangosítás a Váci piarista templomban. Sajnos ezek a rendszerek nem szokták bejelenteni vagy sms-t küldeni, meddig bírják. Véletlenek pedig nincsenek – mint tudjuk –, éppen aznap jártam ott, és megkérdezték tőlem, nem tudnék-e segíteni, hisz nekik ezt a hangosítást naponta többször is használniuk kell. Másnap már újra szólt az üzenet az ódon falak között. Ezen felbuzdulva megállapodtunk egy teljesen új rendszer kiépítésében, mert nem túl okos dolog Trabantra 205/17 felniket szerelni. Mert csak a keverőt és az erősítőt kellett kicserélni. Egy hónap elteltével saját építésű és fejlesztésű hangfalakkal elkészült a rendszer. Remélem, már csak a dédunokáim fogják továbbfejleszteni. A kihívások mindig is vonzottak. Alig hogy elkészült ez a projekt, egy református templom is bejelentette igényét némi szövegérthetőség-javítórendszer telepítésére. Telepítettem. Azóta nem megy el a hangja a lelkésznek menet közben az ordítástól, de ha mégis ordítana néha – mert azért szokott –, arra is találtam megoldást. 

A fény leképezésének tudománya:

Amíg a feleségem el nem csavarta teljesen a fejem, sokat fény-le-képeztem diára. Ahogy teltek az évek és jöttek a gyerekek, pénztárcám tartalma a családi mosolyalbumra degradálódott le teljesen. Így készültek el a családi fényképalbumok, amiket mára a srácok ronggyá nézegettek.

Az évek teltek, a családi mosolyalbumok egyenes arányban szaporodtak gyermekeim jövetelével. Végül a pimaszkamaszkorba kerültek, és egyre kevésbé hagyták magukat lefényképezni. Ez idő tájt a digitális korszak is beköszöntött. Szerencsére vagy talán pechemre? De jó, végre nem kell filmre és papírra költeni, egyszer kell csak a gépet megvenni és lehet vég nélkül kattintgatni. Igen ám, de 2004-ben egy filmes gép minőségét megközelítő digitális tükörreflexes masina elérhetetlen volt számomra, még ha egy pár évig nem is kellene újabbról gondoskodni. Maradt a katalógus-, ill. internetböngészés és „a kezem bilibe lógatása”.

Álom, álom, édes álom. Hmmm, majd ha nagy leszek, de már sajna nem növök, inkább töpörödök.

DE egyszer csak Valaki kitalálta gondolataimat, talán egy „Gondolatolvasó Lény”?

2004-ben, Tomi fiam egy internetes lapnak írt teszteket, mindenféle kütyükről, tengeri herkentyűkről. Mígnem egy november végi, hűvös sötét estén beállított egy Olympus E-1 fényképezőgéppel, azzal az átlátszó indokkal: Apa ehhez úgyis te értesz, itt van, teszteld le, van rá egy hónapod. Mikor kibontottam a dobozt és megfogtam a gépet, egyszerre vert ki a víz és rázott a hideg hideg. Most mi lesz? Amiről álmodtam, azt most a kezemben tartom, DE csak 1 hónapig. Húúú, mi lesz utána, ha vissza kell adnom? Elvonási tünetek? Rémálmok?

Szerencsére ez a „Gondolatolvasó Lény” már ezt is tudta. Az egész világon kivételesen nálunk, Magyarországon volt a legolcsóbb ez a konstrukció, DE csak dec. 31-ig. Most mi lesz? Csak a fele van meg a „lééének”, amibe kerül. A „Gondolatolvasó” erre is gondolt, hisz félmunkát Ő sem végez. December 31-én átvettem a gépet és elindult életem egyik legnagyobb kalandja. Jut eszembe: digitális fény-le-képzéseim töredékes eredményei itt megtalálhatóak: www.indafoto.hu/yoshi ill.www.indafoto.hu/yoshiphoto  

Papírra nyomó és karcolgató kisiparos:

Í rom. Szer kesztem, nyom tatom. Mert itt nem ér véget az élet M.

A nyomdatechnika egyszer csak becsatlakozott életem folyójába, mint egy kis patak, nem is egy patak, hanem sok patak formájában. Az első valamikor úgy 1988 táján. De nem tehetek róla, véletlen volt. Vagy mégse?   

Szeretem a kihívásokat, a lehetetlen helyzeteket, azt mondják, olyan felfedező típus vagyok. Ezek vonzanak, spannolnak, mindegy, csak adrenalinnal járjon. A legtöbb ember a váratlan helyzetekben lefagy, mint a Windows 98, én meg ekkor ébredek fel és ilyenkor a nyugalom fellege vesz körül. „A lehetetlentazonnal megoldom, a csodákra előjegyzést veszek fel.” – szoktam volt mondani.

Nu, de ugorjunk vissza a kezdetekhez, első találkozásomat a nyomdatechnikával!

Kezembe nyomtak egy rakás nyomdafilmet, ami külföldről jött, azzal a problémával, hogy ezeket eddig semelyik nyomda nem vállalta, ilyen méretben nem tudnak nyomtatni, hátha neked több szerencséd lesz. Megoldottam egypár nap alatt. Kinyomtattam, pedig akkor még nem volt egyszerű. Most csak leülsz a NYET elé, egy-két telefon, azt kész.

Azóta sok könyv és kiadvány ment keresztül a két praclimon és a CorelDRAW 3-tól eljutottam a 14-ig. Még mindig tudom, hol van az ország legjobb, legolcsóbb, leggyorsabb nyomdája. Este leadom, reggel vihetem. 

Mozgógépleképezőgépkezelő:

Első  kameraélményem szintén nagyapához köthető. Egy 16 mm-es rugós, felhúzhatós Agfa gyártmányú készülék volt – a mai napig megvan. Olyan 4-5 éves lehettem. 1987-ben – már komolyan nem emlékszem, hogyan – a kezembe került egy VHS kamera – talán azért, mert én már láttam ilyet, sőt használtam is, és nálam is maradt úgy 3 évig. Aztán visszakerült a tulaj talajára. Sok, ma már dokumentum jellegű felvétel született ezen idő alatt. Végigkísérhettem Joni Eareckson Tadát első magyarországi útján, ott lehettem a Ráday Kollégium és a Református teológia megnyitóján, esküvőkön forgattam. Aztán kb. 11 évnyi víz folyt le az életem folyóján videó mentesen, egészen 2002-ig, amikor is 5 évig le se tettem a kezemből a kamerát ..., na, jó letettem... – az állványra, mert igen fárasztó dolog ám napi 8 órát tartani egy ilyen 5 kg-os gépet. Ezen idő alatt vágtam, szabtam, utószinkronizáltam a felvett anyagokat. Szignálokat, rövidfilmeket készítettem 2007 júniusáig, ekkor egy hirtelen, de megtervezett filmszakadás következtében standbyba kapcsoltam életem filmjének ezen fejezetét. Vagy úgy is fogalmazhatnék, mozgógépleképezőgépkezelő pályafutásom néhány fejezete fejezett le. Azóta időnként azért beugrok segíteni a barátomnak esküvőt vagy szalagavatót filmezni. 

Market Ingem:

Market Inget először a 90-es évek elején vettem fel. American Business Schoolnak hívták és egy Amerikából hazatévedt figura osztotta az ingeket tanfolyammintával, sok USA-sziruppal leöntve. Azóta is ragadok tőle. Azóta megtanultam, hogy MLM (Multi Level Marketing vagy inkább LEVER) inget ne vegyek fel, nem áll jól nekem, sőt kimondottan előnytelen a „mackós” alkatomnak. Az évek alatt időnkét azért rám erőltették az MLM mintás inget. De csak összepiszkoltam magam benne. Azért a koszon kívül egy nagyon fontos dolog ragadt rám: a TAPASZ-talat. Néha többet ér, mint a siker. 

Bölcsesség:

Ami nem pusztít el, az megerősít – mondá egy bölcs hős. Marad a küzdés és a „nem adom fel”. Mert a Mindenható nagy tetteivel járok és csak az Ő igazságára emlékezem – mondá Ablonczy Dani bácsi pólyás mivoltom felett, és hogy el ne felejtsem ezt a velős mondanivalót, ifjonci koromra való tekintettel egy szép templomi ünnepség keretében, újra eszembe véste. Valamit nagyon tudhatott az Öreg, mivel jó kapcsolatban volt Temploma Szent Lakójával, a Mindenható Helyi Képviselőjével, mert mint egy pecsét a homlokomon kis ér kísér végig életem bozontos hősösvényén.  

Ki vagyok? Igen, néha nagyon kivagyok. 2 és fél éve munka nélkül nem könnyű a helyzetünk. Tartalékaink elfogytak, terheink megnőttek. Szeretném minél hamarabb megtalálni, munka helyemet.   

Remélem ez a kis karcolat segített abban, hogy jobban megismerjenek, közelebb kerülhetek ahhoz a munkához, amire vágyom, ahol a talentumaimmal hozzájárulhatok mások sikeréhez és én is jól érezhetem magam. 

Most itt tartok, és várom a Mindenható következő nagy tettét, hogy aztán ismét megemlékezhessem RÓLA. 

Kádár József

Email: hegyibeszed@gmail.com

06 30 555 35 61

Göd, 2010. január 13án

ÖNÉLETRAJZ EREDETI STILUSBAN

Személyi adatok:

Név:    Kádár József

Születési idő:   1962.12.15

Születési hely:  Budapest

Anyja neve:   Gönczy Nagy Zsuzsanna

Állampolgársága:  magyar

Családi állapota:  házas, 5 gyermek édesapja, 3 lány és 2 fiú

Cím:    2132 Göd, Széchenyi u. 106/a

Mobil:    06 30 555 3561

Otthoni telefon:  06 27 33 77 34

Email:    kadarock@vnet.hu

Hobby, szabadidő:  fotózás, zenélés, biciklizés, utazás 
 

Végzettség:

Középfokú  végzettség:

Érettségi Latinca Sándor Gép és Villamosipari szakközépiskola (1981)

Tanfolyamok:

1988  Octopus hangtechnikai szakiskola – hangmesteri vizsga

1994  American Business school – marketing tanfolyam 
 

Ismeretek:

Nyelvismeret:

Magyar (anyanyelv)

Angol – alapfok, műszaki alapismeretek 

Általános számítógépes ismeret:

Adobe Premiere, Adobe Audition, Edius, Swish Max - hang és video technikai szoftverek Microsoft Word, Excel (alapszinten), Outlook, Internet explorer, Windows intéző, elekronikus levelezés, Corel Draw, Photoshop  

Vezetői engedély: „B” (1985)

Eddigi munkaköreim és tapasztalataim:

• Nagyfokú önállóság és kreativitás
• Rugalmas munkabeosztás és végzés, kapcsolattartás ügyfelekkel, cégekkel
• Rendezvények szervezése: koncertek, fesztiválok, konferenciák
• Reklám marketing ismeretek
• Nyomdai munkák koordinálása, szervezése,
• Kiadványszerkesztés, könyvkiadás, grafikai szerkesztés
• Fényképezés
• Hangfelvétel készítés és hangosítás
• Rádiós műsorvezetés, adás lebonyolítás
• Videó felvétel készítés, szerkesztés, editálás

Szia Micimackó mit csinálsz itt fejenálva? – kérdezte Malacka.

Micimackó: Fejetejére állt a világ, tehát megpróbálom így megérteni a dolgokat. Gyere Malacka te is állj fejen, hátha ketten így okosabbak leszünk?!

Malacka:  Jéééééééé. Így tényleg bizonyos dolgok érthetőek és világosak, de ettől meg megfájdul a fejem és zsibbadni kezd a nyakam, és most hogyan fogunk így közlekedni?

Micimackó: Hááááááát kézenállva. Kicsit lassabb és körülményesebb, de így kevésbé lógunk ki a sorból. Talán több barátunk lesz és jobban elvegyülhetünk a tömegben.

Malacka: Jó ez nekünk Micimackó? Muszáj nekünk azonosulni a többséggel csak, hogy jobban érvényesüljünk? – és különben is, hogyan jutottál ide, hogy fejenállj, és megvizsgáld ezt a kifacsart életformát?

Micimackó: Elromlottak a dolgok Malacka. Ma már mindeki maga döntheti el mik a helyes dolgok és mi a helytelen. Csak úgy. Ami régen helytelen volt az már lassan kötelező. Ami meg helyes, az meg egyre cikisebb. A bün lett az erény és az erény lett a bűn.

Malacka: Ez a dolog engem emlékeztett valamire Micimackó. Valami Éva nevű őspagony lakó is ezt tette. Bevette a kígyó tolerancia és szabadság dumáját, és maga döntötte el mi neki a jó, nem hallgatva a figyelmeztetésre - nagy balhé lesz, ha ezt teszed!–  és lett is. Azóta is hordozzuk ennek a következményeit.

Micimackó: Ezek szerint még mindig a legkelendőbb gyümölcs a édenkerti bióalma?

Malacka: Te Micimackó a keresztények is esznek ilyen bióizét?

Micimackó: Hááááááááát. ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ. Nem kéne nekik - elvileg - de azért zabálják rendesen, csak ügyesen palástolják, mindenféle kozmetikai szerrel. Mert azért van nyoma a zabálásnak. Kiütést lehet tőle kapni, meg büdös láb és honaljszaga van tőle az embernek, rothadt gyümülcsszag a legjellemzőbb rá. Ezeket pedig valahogy el kell tüntetni, nehogy kiderüljön a zabálás nyoma, tehát kezelik őket ilyenekkel mint:

Álszentség Púder, Bájvigyor Rúzs, Vallás Dezodor és Sprééé, Hazugság Sampon, Vasárnapi Lábkrém, Másodnapos Arcpakolás, de talán a legfifikásabb a Farizeus SzépségPirula.

Ettől teljesen átváltoznak, látszólag minden almamellékhatást el tudnak tüntetni. Teljesen úgy tünnek mintha mintakeresztények lennének. Nagyon nyájasok, kedvesek és fantasztikusan szellemiek – veled szembe és gyülekezet elött. Úgy tünik mintha minden a legnagyobb rendbe lenne bennük és körülöttük. DE sajna nem számolnak a pirulák mellékhatásaiva  mint: álszentség, kétszínűség, büszkeség, beképzeltség. Ezek igen hamar jelentkeznek. És ezekre megint kenni kell valami kozmetikumot.

Malacka: És honnan szerzik be ezeket a kozmetikumokat?

Micimackó: Bjutashopban, ahol a GenyaÚr a tulaj. Szinte minden sarkon akad egy boltja, és milyen jól megy neki az üzlet! Tudod miért Malacka?

Malacka: Nem én Micimackó.

Micimackó: Mert a  GenyaÚrmak Qva jó a marketingje.  

Malacka: No....de Micimackó!! Csak nem te is ettél az almából?

Micimackó: Neeeeeemmm az almából nem, de véletlenül megkostoltam az bióalmaborát és még nehezen múlnak a mellékhatások. De inkább bevállalom a botlásomat, mit sem vegyek a kozmatikumaiból.

Malacka: Te Micimackó ez nagyon szörnyű.

Micimackó: Az bizony Malacka.

Malacka: Te, Micimackó, minden keresztény ilyen? Ezekre egyáltalán hatnak a NAGY KÖNYV szavai rájuk? Értik is vagy csak olvassák és hallgatják? Mert ha értenék akkor hatna is rájuk neeeeem?

Micimackó: Tudod Malacka minden kicsiben kezdődik. Előszőr titokban végignézik a Bjutashop katalógusát. Aztán kipróbálnak egy ártatlannak látszó INGYENES próbaterméket. A többi már jön magától. A Bjutashop tulajdonosa nagyon ért a reklámhoz és az eladáshoz, de ezt már mondtam.

Malacka: Szerinted Micimackó a keresztények élvezik ezt a kozmetikázást?

Micimackó: ÁÁÁÁÁÁÁÁ dehogy. Persze vannak kivételek akik sportot is űznek belőle, sőt terjesztik a Bjutakatalógust. De igazán belül mindeki szenved miatta, aki használja az is és aki környezetükben vannak azok is.

Malacka: Te Micimackó és mivel fizetnek a boltba ezekért az árukért? Hisz ingyen még a GenyaÚr sem ad semmit.

Micimackó: Félelemmel, depresszióval, lelkiismeretfurdalással, megközöttséggel.

Malacka: De ezektől a Alkotó Fia már mind megszabadította őket? Neeeeeemm?

Micimackó: De.

Malacka: Akkor mégis miért megy ilyen jól a Bjutashophálózatnak?

Micimackó: Ki tudja? Szerinted Malacka?

Hoohohhóóóóóóó. Szerbusztok barátocskáim - ugrált oda Tigris egy nagy fényes és csillogó táblával a kezében.

- Nézzétek mit találtam. Aranyból van a tábla és gyémánttal vannak kirakva rajta a betűk. Micsoda érték! Wow! Egy MELEG  szombati napom találtam az utcán. Ott hevert, csak úgy kapkodták el az emberek. Nekem is sikerült szereznem egyet.

Micimackó: És tudod rá mi van rá írva?

Tigris: háátttttt....... izéééé....... Hmmmm nem. De aranyból van és gyémánt berakással. Ez a lényeg. Lassan mindekinek van ilyen. És milyen BÜSZKÉK rá az emberek. Végre nekem is van és nagyon értékes. Ez a lényeg és kész.

Tigriiiiiiiis az van oda írva, hogy: B Ű N !! mondta Micimackó.

Az MI? -kérdezte ártatlan mosollyal Tigris.

FOLYT . KÖV.

Ahol megtudhatjuk mi történik Tigris táblájával és miért van bekötve ürge feje.

utóirat: a Bjuta szót a Buta  és Beauty -  mint szépség -  szóból gyúrtam. Yoshi

 Gondolkodom, - mint Micimackó – persze ebben a melegben nem biztos, hogy túl hasznos dolog, mert még a végén eszembe jut valami, és akkor mi lesz?

Ülök – kezembe egy teli mézes csuporral, csak meg ne ART son  - és összegzem a napom. Egy vidám nap van mögöttem sok trallala, trallala, pritty, pretty prüttyel, mert egész nap valami felfoghatatlan öröm és vidámság  kísért utamon, pedig bejártam a 100 holdas pagonyt keresztül-kasul ebben a tikkasztó hőségben. Nem egy vastagbundás mackónak való idő az biztos. Milyen nagyszerű nap is volt. Találkoztam egy régi barátommal, akit több mint 10 éve nem láttam. Egy rövid villanás, sok emlék kóvályog a fejembe, egy rövid szóváltás, információcsere – na, mi van veled – felkiáltással. Eszmecsere vagy inkább sóhajcsere, rövid helyzetelemzés időkről, jelenről útkeresésről. HOL az ÚT és merre tovább. Valami nem stimmel, mostanában nem találjuk az ösvényt itt a nagy rengetegben. Azt már tudjuk, hogy baj van. NAGY BAJ. Nem bajocskák, apróbb bosszantások, hanem egyszerűen eltévedtünk, valami elhomályosítja a szemeinket és füleinket. Azt látjuk, hogy nem látunk. Ráadásul ez bűz az úton mindenhol ahová csak megyünk vagy tévedünk. Fonnyad, aszott, elhalt gyümölcsök az út szélén.Manapság ezek jellemzik utunkat, orrfacsaró egy illat. Brrrrrr. Itt valami bűzlik, de nagyon. BÁR mi lelkesen öntözgetjük mindenféle modern kölnivel, szagtalanítóval, letakarjuk, hogy ne lássék az a sok mocsok, de csak facsarja az orrom ez a bűz akárhogy is akarjuk eltüntetni ezt a szemetet.

 Gondolodom, - mint Micimackó - töröm a fejem mi romlott meg és honnan ez a bűz, mitől e rothadás, ezek a fonnyadt gyümölcsök? MEGVAN!!! HÁT IGEN!! Milyen egyszerű!!! Benne van a NAGY KÖNYVBEN: Megecetesedett a bór a tömlőben? Megrepedezett a tömlő és elfolyt a bór, kifolyt az útra és elkeveredett a rohadt gyümölcsökkel – mert, hogy  azt mondja az NAGY KÖNYV gyümölcseiről ismeritek meg, hogy jó –e a fa és milyen gyümölcse? Nagy baj van ezzel a fával vagy inkább már az egész erdővel!?– akkor most bedugom a mancsomat a csuporba és nyalok egyet eme friss felismerés örömére. Még szerencse, hogy itt ez a méz, friss és finom és egy új csuporba van benne. Vasárnap este kaptam egy barátomtól miközben együtt dicsőítettük a NAGY KÖNYV íróját a 100 holdas pagony egyik kápolnájában. Micsoda méztermés volt ez vasárnapi. Húúú. - Jut eszembe meg kell ennem az egész mézet, mert akkor nem kapok ujjat. Égesd csak mackószervezet e mennyei nedűt. Hmhmhmhm. De finom. No azért beosztom jusson másoknak is a környezetembe ne csak nekem legyenek mézédesek a napjaim. HM, de furcsa? Ha másoknak adok a mézből nő a méz mennyisége a csuporban. Még ilyet?!!! Csuda egy csupor ez. Ja, hát persze, tudom, honnan van. Tuti egy mézbolt az biztos. Minőségi termés, minőségi helyről. Kár, hogy csak vasárnap este tart nyitva. De nem baj a jövő héten is megyek mézért. Eszem meg osztom, milyen egyszerű is ez.

Még  jó hogy ebben a bűzös és rohadt rengetegben vannak még oázisok. Megpróbálok én is lavírozni, oázisról oázisra járok, közben befogom mackóorromat, de attól még látom ezt a mocskot, mert becsukott szemmel már csak nem járhatok. Azonnal hasra esnék egy kifakadt tömlőben és néhány bűzkupacban. Akkor inkább befogom az orromat és kibírom a következő oázisig.

 Gondolkodom, - nem fog ez nekem megártani? Mármint ez a sok gondolkodás? Ki tudja? Amíg méz van addig gondolkodás is. Fuuuuu találtam a hűtőben egy tálca málnát is. NA, ez kell a gondolataimnak. Méz és málna. Micsoda mennyei eledel ebben a nagy összevisszaságban. Próbáljunk csak rendet rakni, vagy legalább is keresni egy kivezető utat ebből a rengetegből

Körül is nézek mi újság a 100 holdas pagonyban.

De hisz itt nem látom a fától az erdőt. Kusza itt minden. Mennyi madár van itt. Palimadarak, szajkók, papagájok, butaverebek, meg galambok – no, ezek aztán tojnak mindenre - magasról. Azt hiszik, mert turbékolnak, egymással már tojhatnak mindenre és mindenkire. Hopp alig tudok elugrani - főleg ezzel a mackó alkattal. Ezekkel van tele az erdő. Sehol egy sas, vagy legalább egy oroszlán – ja, az nem madár. (Róla majd később mesélek.)  

Hoppá meg van. Megyek, meglátogatom Bagoly barátomat, talán ő tud valami okosságot, hogyan szaporodhattak el ezek a haszontalan madarak.

 Hééé Bagoly. Hol vagy? Szabadságra mentél? Üres a háza. Rég nem volt itthon. Mindent beborít a levél és por. Ni csak egy cetli van a telefonon: Micimackó ha erre tévedsz, ezen a számon hívj fel.

Tárcsázom is. Mingyá.

KI Cseng.

Bagoly: - Háj it iz bagoly. Ott ki spikel?

Micimackó: - Hát én!

Bagoly: - Ki az, az én?

Micimackó: Hát én, Micimackó a 100 holdas pagonyból. Te hol vagy most Bagoly?

Bagoly: - Elmentem meglátogatni angliai hóbagoly bácsikámat. Itt azt mondják, ha dolgozok, akkor annyi pénzt adnak, amiből jól kijövök, és nem kell hallgatnom naponta, hogy - dübörög a gazdaság meg ilyesmi. Érdekes, akárhogy figyeltem én csak nem hallottam ezt a dübörgést. Pedig a bagolyfül igen érzékeny műszer. Aztán rájöttem, ez olyan speciális dübörgés. Csak az hallhatja, aki mondja - teljesen megfeküdte a gyomromat ez az egész. Mindennap hány? Ingerrel keltem, muszáj volt elmennem a dokihoz, Dr. Bubó barátomhoz. Megvizsgált és azt mondta egy darabig ne egyek ideológiát, mert én azt nem bírom megemészteni. De hát itthon egyelőre csak azt adnak. – mondta.

Megkérdezte nincs valahol olyan rokonom, aki elég távol lakik és azon a vidéken van bagolyhoz méltó eledel. Ami emészthető és jót tesz a közérzetemnek is. Így hát kijöttem ide és most ízlelem a helyi kosztot. Érdekes itt mingyá elmúlt a hányingerem. Képzeld, Micimackó kijövök a fizetésemből, van házam és nem kell már fárasztó repüléssel töltenem a helyváltoztatást, beülök a kocsiba és zutty oda visz, ahová akarom,  pedig itt sokkal többe kerül a kocsitápanyag mint otthon. JA és képzeld, itt jobbkormányosok ezek a járgányok, hamar meg lehet ám szokni. Szóval egy darabig itt fogom kúrálni magamat, hogy meddig azt nem tudom.

Micimackó: - Nem hiányzunk neked Bagoly ott a ködös nyálkás Angliában?

Bagoly: - De nagyon, viszont elmúlt az évek óta tartó hányingerem. Majd interneten tartjuk a kapcsolatot.

Szia, Micimackó, jó volt azért hallani a hangodat!

Te nem akarsz kijönni ide? Sok hazai medvével találkoztam itt kint. – bár olyannal, mint te még nem, mert  belőled csak egy van.

Micimackó: - Kedves vagy Bagoly.

Hááááát, már megfordult a fejembe, legszívesebben én is elmennék meglátogatni egy időre kanadai Grízlee medve rokonaimat, de aztán meggyőztem magam, a 100 holdas pagony Ültetője itthon akar velem valamit kezdeni. Még nem tudom pontosan mit, de - Gondolkodom. Ameddig lesz elég mézem és málnám, addig itt a helyem.

Szia, Bagoly!

Bagoly: - Szia, Micimackó! Üdvözletem a többieknek. Tigrist külön is csókoltatom.

 Gondolkodom, - már megint elveszítettem egy barátomat, legalább is messze van. Ez már nem olyan, hogy bármikor csak úgy beugorhatok hozzá egy kis mézevésre, és némi diskurzusra. 2000 km még is csak 2000 km internet ide vagy oda. De legalább nem fog panaszkodik folyton a gyomrára meg a hányingerére.

 Gondolkodom, -  na, most hogyan tovább? Nem lettem okosabb, bölcs barátom elhúzott, mint egy vadgalamb. Talán megvilágosodott?  Ki tudja? Majd egy pár év múlva kiderül. Kíváncsi leszek Bagoly barátomnak milyen lesz a gyümölcstermése egy két év múlva.

Húúú. Valami korgást hallottam itt a gyomrom tájékán. Ezt a nagy problémát muszáj gyorsan orvosolni. Elő a csuprot. HMMM ez finom. Gyűjtök erőt a további gondolkodásra.

 Lássuk csak, ha vízszintesen szemlélem a dolgokat, akkor csak az orrom hegyéig látok. Valahogy fentről kéne kikémlelni ez egészet, mert így horizontálisan semmit sem látok tisztán. Bagoly pedig nincs, hogy elvigyen egy kis repülőtúrára.

Nézzük csak mi maradt.

Gondolkodjunk -

Meg van: a léggömbök. Bagolynál még most is itt himbálóznak a teraszon.

Fúj, ez egy rózsaszín lufi. Ez nem jó. Még elhomályosítja a szememet. NA, válasszunk valamit, amivel magasra tudok repülni, és tisztán láthatom a dolgokat. Né, már egy sas van lufin. Ha már élő sas nincs se közel se távol, talán a fényképével megyek valamire. Jó nagy. Remélem, elbír. Ráadásul a méz levezetése képen megettem egy kiló málnát is csak, hogy jól tudja megemészteni a gyomrom a finom mézet.

Felkészülni, vigyázz, kész rajt. Ooooooooooááááááááááááááááá. De hiszen repülök. Bagoly barátom hogy tudta ezt lecserélni egy jobbkormányos járgányra.

De fura itt fentről így minden. Lássuk csak. Innen se szép látvány ez az egész. Azt hittem, innen felülről talán van valami logikus abban, ami lent történik. De nincs. Igaz a bűz idáig nem jön fel, de amit most a szememmel látok, az szinte leírhatatlan. Mindenki össze-vissza rohangál, egymást tapossák vagy éppen erődítményeket építettek ahonnan se ki se be senkinek. Most aztán, hogy fogom kiismerni magamat ebbe a kusza összevisszaságon? Sehol egy rendes út, se keskeny se széles sztráda. Vannak, de nem vezetnek sehová. Egyszerűen a semmiből kezdődnek el, aztán hirtelen véget érnek. Vagy leginkább belefutnak egy körforgalomba, ahonnan nincs kivezető út. Csak befelé lehetne menni, de kijönni már nem. Mindenki, mint a vakegér körbe-körbe rohangál. 

Útjelző táblákat még látok, de azokat már vagy elfordították, vagy átfestették. Vagy csak az oszlopok maradtak meg, de a táblákat lelopták róla. Hát csoda hogy senki nem tudja, merre kell menni?  Vagy mégis? Végre látok egy szép nagy táblát meg egy széles utat. Húúúú mekkora tömeg. Mennek, amerre a nagy tábla mutatja. Lássuk is hova vezet ez a nagy táblás széles út. Mennyi tuti járgány, micsoda autócsodák. Húznak ezerrel. AJAJJAJ itt valami nagy gáz van. Ez az út kivezet a pagonyból egyenesen egy szakadékba. És ezek dalolva és vidáman mennek úton. Hát nem látják, hogy ez az út a vesztükbe viszik őket. De honnan is látnák mindig csak az előtte lévőkre figyelnek. Ja és most látom csak, ez egy egyirányú út. Honnan tudnák, hogy mi van az út végén, ha ellenkezőleg nem jön senki, hogy szóljon nekik, hogy baj lesz az út végén.

Azért nem lehet könnyű dolga a sasoknak nap mint nap feldogozni ennyi információt. Csak tudnám, hová tűntek el. Már senki nem szeretne tisztábban látni a dolgokat? Lehet, hogy elkergették őket. Vagy haszontalanná váltak, mert senki sem törődött velük, hogy vannak, és hogy segíthetnék azokat, akik csak horizontálisan szemlélik a dolgokat. Erre még fény kell deríteni.

Nicsak, egy hegy ide most leszállunk egy kicsit. Annyi információ ért hirtelen ettől a vertikális látványtól, hogy muszáj leülnöm egy kicsit és

Gondolkodni – ajjaj, mi lesz ebből a sok gondolkodásból.  Cogito ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. Akkor még se olyan káros ez a gondolkodósdi? Mert ha nem gondolkoznék, akkor nem lennék.

Húúú, most megnyugodtam. Tehát vagyok, csak azért is gondolkodom, hogy minél inkább legyek. Vagyok, tehát leszek vagy mi? Ismerősen hangzik ez a – Vagyok, aki Vagyok. Mint ha olvastam volna a NAGY KÖNYben. Megvaaaan.

Ezt magáról mondta a NAGY KÖNYV írója valami Mózes nevű fickónak egy égő csipkebokorból. Tehát van bennem valami kis apró rész abból a Vagyok - ból, vagy részese vagyok annak a nagy Vagyok - nak? Végül is, mindegy!

Gondolkodunk. Vagyunk, a Vagyok - ban.

És ez így van jól.

Még is csak hasznos dolog ez a gondolkodás.

Gondolkodom...ebben a nagy hőségben. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de azért megpróbálom. Fúúúúúúú, de meleg van! ME-LEG VAN! Már megint elvesztettünk egy szót! Akkor most mit mondjak ebben a túlfűtött, tikkasztó, napsütötte időben? Sőt.......... szerintem ezt most nem elvesztettük, hanem ellopták! Vagy inkább elromlott ez a szó, és inkább el kéne vinni megszerelni? Vagy ránkférne már megint egy nyelvújítás? Ha már erről az egyszerű magyar szóról mindenféle furcsa gondolattársítás jut az eszünkbe.

Gondolkodom...akkor ez azt jelenti, hogy nyalok egyet a finom mézemből. Csak, hogy serkentsem az agyamban levő icike picike áramköröket, és megfejtsem a dolgok mai állását.

Jaj! Már megint egy tolvaj! De hisz a méz, ami a nagy köcsögben van...fúújj, lehet, hogy leszokom a mézről....de hát a málna, csak idény termés, és nem ehetek mirelit málnát az év többi részében, nem vagyok én jeges medve!!!

Róbert Gida: Micimackó, te feledékeny vagy! Karinthy bácsi nem köcsögöt írt neked, hanem csuprot! Az igazi Micimackó csuporban tartja a mézet, és nem köcsögben!

Micimackó: HÚÚÚÚÚ bummmm! Hallotttad ezt a nagy zuhanást Róbert Gida? Micsoda nagy kő esett le a szívemről. Már azt hittem ki kell költöznöm a saját mesémből! Furcsa ez a világ, nem értem! Pár év alatt, hogy tudtak így elromlani a szavak? Fiatalkoromban sokszor hallottam egy fiatal házaspár érdekes történetét, amit felnőtt fejjel már csak nevetve meséltek el nekünk, fiatal bocsoknak. Házasságuk első hetében nagyon összevesztek azon, hogy a kőrözöttet köcsögben vagy egy nagy pohárban tegyék be a hűtőszekrényben. Ma már ezt így én sem mesélhetem tovább, pedig egy tanulságos történet volt, hogy a házasságok nem a nagy dolgokon állnak vagy buknak el, hanem a mindennapok apróbb, bosszantó és nem bosszantó dolgok sokaságán bukhatnak el. Muszáj volt megváltoztatnom a történetet ebben az apró kis momentumban, hisz 30 évvel ezelőtt nem jutott más az eszünkbe a „köcsög” szóról, mint a róla elnevezett edény.

Gondolkodom....rossz előérzetem van. Három a magyar igazság, és ebből már kettő meg is volt. Mi lesz a harmadik? Jaj, ne!!!!!!!!! Ki volt az az őrült rajzfilm festő, aki Malackát rózsaszínre festette? Most mi lesz, el kell búcsúznom Malackától is?

Róbert Gida: De hisz a valóságban is rózsaszínűek a malacok! Azért lett Malacka rózsaszínű!

Micimackó: Még szerencse, hogy én csak a mézet és a málnát szeretem, meg a tejet! Nem kell leszoknom a friss malac pecsenyéről. A malacka pedig nem tehet róla, hogy az Alkotó rózsaszínbe öltöztette!

Hiába, agyamra ment ez a nagy MELEG!!! Már mindenről valami rossz jut az eszembe. Lehet, hogy rám férne egy kis kirándulás a jegesmedve rokonaimhoz! Bár ott egy kicsit egyhangú a táj, minden fehér és vizes, és méz és málna helyett halakra és fókákra kellene vadásznom, hogy meglegyen a mindenapi betevő falatom!

Gondolkodom...mégis milyen gazdag ez a magyar szókincs! Milyen sokféleképpen jellemzi ezt az embercsoportot. Nem is tudom van-e a világon olyan nyelv, amely ennyiféle kifejezéssel illeti őket! És most DIREKT nem írom le, csak, hogy Te is gondolkozz el egy kicsit, kedves olvasó! Ne csak nekem jusson ez a nagyszerű időtöltés. Vagy érdemes egyáltalán erre a dologra időt fecsérelni és gondolkodni?

3 nap telt el a szombati Nagy Meleg, Büszke felvonulás óta. Jó nagy gumicsontot sikerült összehozni! Még mindig a vízcsapból is ez folyik a médiában. Pedig minden csoda 3 napig tart, ezt mondja a közmondás, de lehet, hogy ez több mint csoda!

Ülök és nyalogatom a mézemet a CSUPROMBÓL, nézegetem a szombati eseményekről szóló tudósításokat a neten, és gondolkodom. Nem értem....vagy talán mást kéne látnom, amit nézek? Vagy mást kéne néznem, mint amit látok? HÚÚÚ....ez nagyon bonyolult! Itt ez a pár száz szivárvány színbe öltözött figura, akik egy ketrecen belül sétálgatnak, és BÜSZKÉN hirdetik milyen jó kissebbségnek lenni. De valóban jó kissebbségnek lenni? És erre még büszkének lenni? – gondolkodom.

Aztán itt vannak a  ketrecen kívüliek, akiknek nem igazán tolerálják ezt a Büszke menetet. Mindehhez ráadásként a rend dőre őrei megpróbálják védeni a KETRECBEN vonulókat a ketrecen kívüliektől. DE nem túl sok sikerrel, mert győz a gravitáció! Repül a tojás, ki tudja hol áll meg, ki tudja kit talál meg? (A költő után szabadon!) Placcs. Kordon ketrec ide, rend dőre őre ide vagy oda, a placcs mégis csak bekövetkezik. Én nem értem ezeket a ketrecben levőket!

Gondolokom.....Ha emlékeim nem csalnak ez a szituáció igen csak emlékeztet  valamire. MEGVAN!!!!!!!! Ez olyan mint egy utcára vitt állatkert! Itt is vannak ketreclakók, meg van a látogató közönség. Csak itt most jelenleg a látogató közönség nem igazán tolerálja a ketrecen belül lakókat. Mégsem stimmel itt minden!

Az állatkertben a ketrecnek az a célja, hogy elválassza a bentlakót a kivülállótól. A bentlakó ne tudjon kimenni, és kárt tenni a látogatóban, a látogatónak azért jó, hogy van ketrec, hogy nyugodtan tudja szemlélni és csodálni a bentlakók sokszínűségét. Végülis ott mindenki jól jár. A bentlakók örülnek, hogy mindig van látogatójuk, etetik, itatják őket, és mindenki elégedett. A bentlakó is és a látogató is. Micsoda csodálatos idill. De csak bent az állatkert kapuin belül. Ha ugynaezt a rendszert kihozzuk az utcára, minden felborul: a kívülálló látogatókból dűhödt oroszlánok, hiénák, dühöngő bikák lesznek, a ketrecen belüliek pedig egyszerű áldozatok és prédák.  

Gondolkodom.......Miért jó ez a ketrecen belül felvonulóknak, akik BÜSZKÉN hirdetik másságukat, hogy ez jó nekik, hogy mások? BÜSZKE hmmhhm. Ez a szó nagyon ismerős valahonnan. Mintha láttam volna a tévében. Ja... megvan!!! Egy kislány, meg az kormánybácsi meg stb, hogy ők milyen büszkék mindarra amit csináltak. VAN MIRE BÜSZKÉNEK LENNÜNK. Lehet hogy kormánybácsi is a mássággal küszködik? Ráadássul kissebbségben van. Valahogy nem stimmelnek dolgok mostanában. Akkor aki büszke az kissebségben van? Vagy aki kissebbségben van annak büszkének kell lennie? Ki tudja? És akkor minden Büszke meleg és kissebbségben van? Fúúúúúúú ez már nagyon bonyolult egy ílyen kicsi mackóagynak bele se gondolok jobban.  

Róbert Gida: Jó, jó Micimackó, de mi van azokkal akik a ketrecen kívül voltak és kihasználták a a gravitációban rejlő hatalmas lehetőséget és kifejezték szabad véleménnyilvánításukat?

Várjál Róbert Gida! Ilyen gyorsan nem tudok gondolkodni. Muszáj serkentenem az agytekervényimet. Megnézem maradt-e méz a CSUPROM alján. Húúúú Megnyugodtam,.... van.

Most már gondolkodhatunk tovább.

Elektromos zárlatra gyanakszom. Valami nagyon kiverte a biztosítékot. Tudod Róbert Gida furcsák vagyunk mi közép-keleteurópai emberek. Itt talán még sokakban megvan az a régies ódivatu keresztény gondolkodás amibe ugye eleve nem fér bele az a fajta büszke és mássági gondolkodás és viselkedés. – valóban ódivatú? Vagy csak van még valami erkölcsi tartás még ebben a magyar nemzetben? Hisz amióta világ a világ és a történelem történelem ilyen másságú emberek mindig is voltak, csak hogy messze ne menjek: Sodomának és Gomorának miattuk kellett elpusztulnia a történet tanusága szerint. Brbrbrbrbrbbbr ebbe még belegondolni is szörnyű. Már Hofi is megmondta: nem várja meg míg kötelező lesz. Nem is várta meg.

Gondolkodom: mint Micimackó. Töröm a fejem ez vajon mi lehet, mit is jelenthet a Biblia éve?! Mert most nem értem, mi is akar ez itt lenni?!

2007 őszén hallottam először róla, hogy lesz. De jó - gondoltam - végre valami nagyszerű összefogás, kommunikálunk a világ felé. – végre egy lehetőség az utca emberének, találkozni a Bibliával és azzal a személlyel, akit ennek a könyvnek a sorai rejtenek. WOW de jó lesz! Gondoltam tavaj összel. Izgatottan vártam az évfordulót mit is fog rejteni ez a nagyszerű kezdeményezés. Úgy elgondoltam lesznek alkalmak, programsorozatok, talán majd napi igéket osztogatnak reggelente diákok az aluljáróban a munkába siető férfiaknak, asszonyoknak, iskolába tartó fiuknak lányoknak, Biztos lesznek majd jó ötletek, hogyan szólítsuk meg az utca emberét elmondva nekik: itt egy nagyszerű könyv, benne egy élő személlyel aki képes megváltozatni a az emberek életét gyökeresen és ÖRÖKRE. De jó lesz végre nyiltan elmondhatjuk. Plakátok minden utcassarkon, a metróban, az újságokban: Képzeld utca embere, 2008 a Biblia éve. Érted? Érted! -  de lelkes voltam.

Fordult a naptár: 2008 hhhhmmm ez már a biblia éve! – mondta, magamba. Lássuk csak mi is lesz most. Megjelentek a plakátok a metróban az utcán, házfalakon. Nézem csak nézem, valami furcsa mindat az alján: erre hívnak a katolikusok a refomátusok és az evangélikusok. És ennyi? Hol vannak a többiek? Ők nem hívnak? Vagy nem is tudom. - Itt már erőteljesen úrrá kezd lenni rajta a Micimackó effektus. - Nem arról fog megismerni minket a világ, magyar keresztényeket, hogy együtt összefogva egymást segítve eljuttatjuk életünk legfontosabb könyvét az embereknek, hogy ezen keresztül találkozni lehessen azzal a személlyel aki MINDEKIÉRT a vérét adta. Tudtommal a többiek is ezt teszik! Ők ezt nem vállalják fel nyiltan vagy nekik ez az év teljesen kimaradt? Nekik akkor vajon mit jelenthet ez a könyv? Vagy nekik már sikerült eljuttatni mindekihez ezt a egyedüli könyvet az utca emberéhez ők ezen már túl vannak? Vagy ez a könyvet csak az a három felekezet birtokolja egyedül és csak nekik fontos, hogy mindeki megismerje? NEM ÉRTEM. Biztos velem van a baj. Valamiből vagy valamiről lemaradtam?

Gondoltam megnézem a weboldalt ott bizosan sokkal többet megtudhatok a dologról. Kersem az eseményeket szinte semmi, kiállítás itt kiállítás ott. Csináld magad mozgalom - de, csak ha van kedved hozzá. Megértem kérem, ez egy felbecsülhettetlen értékű kulturális kincs. ÉS? Akiről szól azzal mi lesz. Őt hogyan fogja megismerni az utca egyzerű embere, aki nap mint nap találkozik a plakáttal ami mára egyre kopottabb, fakult és szakadozott. A biblia csak egy kulturális kincs és semmi több? Nézegetem az eseménysorozatokat, rajz és plasztikai kiállítás, kultúrtörténeti kiállítás, íme a biblia mint egyedi történemi remekmű, stb. Ez mind szép és igaz, de hol talákozhatok azzal a ma is ÉLŐ személlyel akiről ez az egész könyv szól?! HOL, mert az nem látom sehol!

Hírek és események azoknak akiknek elvileg úgy is van bibliájuk – remélem.

HHMMM Nem értem?! Csak ülök és töröm a fejem mint Micimackó – tudom ezt már mondtam. Lehet, hogy még is velem van a baj?