Gondolkodom...ebben a nagy hőségben. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de azért megpróbálom. Fúúúúúúú, de meleg van! ME-LEG VAN! Már megint elvesztettünk egy szót! Akkor most mit mondjak ebben a túlfűtött, tikkasztó, napsütötte időben? Sőt.......... szerintem ezt most nem elvesztettük, hanem ellopták! Vagy inkább elromlott ez a szó, és inkább el kéne vinni megszerelni? Vagy ránkférne már megint egy nyelvújítás? Ha már erről az egyszerű magyar szóról mindenféle furcsa gondolattársítás jut az eszünkbe.
Gondolkodom...akkor ez azt jelenti, hogy nyalok egyet a finom mézemből. Csak, hogy serkentsem az agyamban levő icike picike áramköröket, és megfejtsem a dolgok mai állását.
Jaj! Már megint egy tolvaj! De hisz a méz, ami a nagy köcsögben van...fúújj, lehet, hogy leszokom a mézről....de hát a málna, csak idény termés, és nem ehetek mirelit málnát az év többi részében, nem vagyok én jeges medve!!!
Róbert Gida: Micimackó, te feledékeny vagy! Karinthy bácsi nem köcsögöt írt neked, hanem csuprot! Az igazi Micimackó csuporban tartja a mézet, és nem köcsögben!
Micimackó: HÚÚÚÚÚ bummmm! Hallotttad ezt a nagy zuhanást Róbert Gida? Micsoda nagy kő esett le a szívemről. Már azt hittem ki kell költöznöm a saját mesémből! Furcsa ez a világ, nem értem! Pár év alatt, hogy tudtak így elromlani a szavak? Fiatalkoromban sokszor hallottam egy fiatal házaspár érdekes történetét, amit felnőtt fejjel már csak nevetve meséltek el nekünk, fiatal bocsoknak. Házasságuk első hetében nagyon összevesztek azon, hogy a kőrözöttet köcsögben vagy egy nagy pohárban tegyék be a hűtőszekrényben. Ma már ezt így én sem mesélhetem tovább, pedig egy tanulságos történet volt, hogy a házasságok nem a nagy dolgokon állnak vagy buknak el, hanem a mindennapok apróbb, bosszantó és nem bosszantó dolgok sokaságán bukhatnak el. Muszáj volt megváltoztatnom a történetet ebben az apró kis momentumban, hisz 30 évvel ezelőtt nem jutott más az eszünkbe a „köcsög” szóról, mint a róla elnevezett edény.
Gondolkodom....rossz előérzetem van. Három a magyar igazság, és ebből már kettő meg is volt. Mi lesz a harmadik? Jaj, ne!!!!!!!!! Ki volt az az őrült rajzfilm festő, aki Malackát rózsaszínre festette? Most mi lesz, el kell búcsúznom Malackától is?
Róbert Gida: De hisz a valóságban is rózsaszínűek a malacok! Azért lett Malacka rózsaszínű!
Micimackó: Még szerencse, hogy én csak a mézet és a málnát szeretem, meg a tejet! Nem kell leszoknom a friss malac pecsenyéről. A malacka pedig nem tehet róla, hogy az Alkotó rózsaszínbe öltöztette!
Hiába, agyamra ment ez a nagy MELEG!!! Már mindenről valami rossz jut az eszembe. Lehet, hogy rám férne egy kis kirándulás a jegesmedve rokonaimhoz! Bár ott egy kicsit egyhangú a táj, minden fehér és vizes, és méz és málna helyett halakra és fókákra kellene vadásznom, hogy meglegyen a mindenapi betevő falatom!
Gondolkodom...mégis milyen gazdag ez a magyar szókincs! Milyen sokféleképpen jellemzi ezt az embercsoportot. Nem is tudom van-e a világon olyan nyelv, amely ennyiféle kifejezéssel illeti őket! És most DIREKT nem írom le, csak, hogy Te is gondolkozz el egy kicsit, kedves olvasó! Ne csak nekem jusson ez a nagyszerű időtöltés. Vagy érdemes egyáltalán erre a dologra időt fecsérelni és gondolkodni?
3 nap telt el a szombati Nagy Meleg, Büszke felvonulás óta. Jó nagy gumicsontot sikerült összehozni! Még mindig a vízcsapból is ez folyik a médiában. Pedig minden csoda 3 napig tart, ezt mondja a közmondás, de lehet, hogy ez több mint csoda!
Ülök és nyalogatom a mézemet a CSUPROMBÓL, nézegetem a szombati eseményekről szóló tudósításokat a neten, és gondolkodom. Nem értem....vagy talán mást kéne látnom, amit nézek? Vagy mást kéne néznem, mint amit látok? HÚÚÚ....ez nagyon bonyolult! Itt ez a pár száz szivárvány színbe öltözött figura, akik egy ketrecen belül sétálgatnak, és BÜSZKÉN hirdetik milyen jó kissebbségnek lenni. De valóban jó kissebbségnek lenni? És erre még büszkének lenni? – gondolkodom.
Aztán itt vannak a ketrecen kívüliek, akiknek nem igazán tolerálják ezt a Büszke menetet. Mindehhez ráadásként a rend dőre őrei megpróbálják védeni a KETRECBEN vonulókat a ketrecen kívüliektől. DE nem túl sok sikerrel, mert győz a gravitáció! Repül a tojás, ki tudja hol áll meg, ki tudja kit talál meg? (A költő után szabadon!) Placcs. Kordon ketrec ide, rend dőre őre ide vagy oda, a placcs mégis csak bekövetkezik. Én nem értem ezeket a ketrecben levőket!
Gondolokom.....Ha emlékeim nem csalnak ez a szituáció igen csak emlékeztet valamire. MEGVAN!!!!!!!! Ez olyan mint egy utcára vitt állatkert! Itt is vannak ketreclakók, meg van a látogató közönség. Csak itt most jelenleg a látogató közönség nem igazán tolerálja a ketrecen belül lakókat. Mégsem stimmel itt minden!
Az állatkertben a ketrecnek az a célja, hogy elválassza a bentlakót a kivülállótól. A bentlakó ne tudjon kimenni, és kárt tenni a látogatóban, a látogatónak azért jó, hogy van ketrec, hogy nyugodtan tudja szemlélni és csodálni a bentlakók sokszínűségét. Végülis ott mindenki jól jár. A bentlakók örülnek, hogy mindig van látogatójuk, etetik, itatják őket, és mindenki elégedett. A bentlakó is és a látogató is. Micsoda csodálatos idill. De csak bent az állatkert kapuin belül. Ha ugynaezt a rendszert kihozzuk az utcára, minden felborul: a kívülálló látogatókból dűhödt oroszlánok, hiénák, dühöngő bikák lesznek, a ketrecen belüliek pedig egyszerű áldozatok és prédák.
Gondolkodom.......Miért jó ez a ketrecen belül felvonulóknak, akik BÜSZKÉN hirdetik másságukat, hogy ez jó nekik, hogy mások? BÜSZKE hmmhhm. Ez a szó nagyon ismerős valahonnan. Mintha láttam volna a tévében. Ja... megvan!!! Egy kislány, meg az kormánybácsi meg stb, hogy ők milyen büszkék mindarra amit csináltak. VAN MIRE BÜSZKÉNEK LENNÜNK. Lehet hogy kormánybácsi is a mássággal küszködik? Ráadássul kissebbségben van. Valahogy nem stimmelnek dolgok mostanában. Akkor aki büszke az kissebségben van? Vagy aki kissebbségben van annak büszkének kell lennie? Ki tudja? És akkor minden Büszke meleg és kissebbségben van? Fúúúúúúú ez már nagyon bonyolult egy ílyen kicsi mackóagynak bele se gondolok jobban.
Róbert Gida: Jó, jó Micimackó, de mi van azokkal akik a ketrecen kívül voltak és kihasználták a a gravitációban rejlő hatalmas lehetőséget és kifejezték szabad véleménnyilvánításukat?
Várjál Róbert Gida! Ilyen gyorsan nem tudok gondolkodni. Muszáj serkentenem az agytekervényimet. Megnézem maradt-e méz a CSUPROM alján. Húúúú Megnyugodtam,.... van.
Most már gondolkodhatunk tovább.
Elektromos zárlatra gyanakszom. Valami nagyon kiverte a biztosítékot. Tudod Róbert Gida furcsák vagyunk mi közép-keleteurópai emberek. Itt talán még sokakban megvan az a régies ódivatu keresztény gondolkodás amibe ugye eleve nem fér bele az a fajta büszke és mássági gondolkodás és viselkedés. – valóban ódivatú? Vagy csak van még valami erkölcsi tartás még ebben a magyar nemzetben? Hisz amióta világ a világ és a történelem történelem ilyen másságú emberek mindig is voltak, csak hogy messze ne menjek: Sodomának és Gomorának miattuk kellett elpusztulnia a történet tanusága szerint. Brbrbrbrbrbbbr ebbe még belegondolni is szörnyű. Már Hofi is megmondta: nem várja meg míg kötelező lesz. Nem is várta meg.
